Az elmúlt napokban ez történt: felkeltem, elkészültem, suliba mentem, suliba voltam, suliból hazajöttem, tanultam, kompiztam, letusoltam, elaludtam. Annyi jó dolog történt hogy 5-ös lett amatek dogám.
Ma minden úgyanigy történt addig, hogy ''suliba mentem''. A kapuban szokás szerint nagyban sztorizgattunk, amikor egyszer csak odajött hozzánk Szven a 10. bé osztályból. A szemét Rékára szegezte és félrehivta. Láttuk, hogy nagyba beszélgetnek, amikor Réka váratlanul a nyakába ugrott. Ugrándozva jött vissza hozzánk.
-Úristen. Nem fogjátok elhinni!-mondta visongva.
-Várj! Kitalálom! Meghivott az őszi bálra.-mondta unottan Ádám.
-Hihiii, igen. Jujj és azt mondta, idézem, '' gondoltam jóval előbb meghivlak, nehogy valaki másnak igent mondj''.-mesélte rák vörösen. Egymást ölelve ugráltunk és sikitoztunk.
-Hát ha már itt tartunk...Barbi, nem szeretném ha valakinek még előttem igent mondanál-mondta mosolyogva Kupács- ezért megkérdem' most, eljönnél velem az őszi báltra?
-Jujj, iegn igen igen.-mondta boldogan Barbi.
Nem is ugrasz a nyakamba?-nézett szomorúan Kupács.
Erre Barbi lendületből a nyakába ugrott. (L)(L)(L) Cukii *.*
A suli hátralévő részében a két újdonsült pár minden szünetben turbékolt. Barbiék (Kupács és Barbi :D) odajöttek néha szünetben ellentétben Rékával. Én a fiúkkal lógtam.
-Most ők járnak?-kérdezte Dávid.
-Kik?-kérdeztem vissza, mivel nem tudtam kire gondol.
-Barbi meg a Kovács.
-Ja. Szerintem még nem. -mosolyogtam rá.
Észrevettem, hogy Denisz az A osztállyal van. Mikor rákérdeztem, hogy miért akkor Dávid elkezdett mesélni. Mondta, hogy ott van egy fiú Marci aki velük jrt egy osztályba. Mikor rákérdeztünk, hogy kik jártak egy osztályba azt válaszolta hogy ők hárman. Denisz, Marci és ő. Elmondta, hogy Denisz és Marci nagyon útálták őt. Amikor nyáron megtudták, hogy külön osztályba lesznek nagyon szomorúak voltak, de Denisz nem tehetett mástz, elkezdett Dáviddal barátkozni. Marci koleszos, mivel nyáron elköltöztek, de ő ragaszkodott a ehhez sulihoz. Nem birnak sokat találkozni emiatt.
Amig ezt mesélte Barbiék ( :) ) visszajöttek hozzánk, Ugyanugy viselkedtek ahogy szoktak. Azt vettük észre, hogy Réka nem is akar idejönni hozzánk. Ránk se nézett. Órán csak nyomta az üzeneteke. Suli után gondoltuk Barbival, hogy beszélnünk kéne vele.
-Héjj, Réka.-kiáltottam utánna.
-Mond gyorsan, sietek.-mondta unottan.
-Ööö, hova sietsz?-kérdezte Barbi.
-Szven elhivott sétálni. Fél óra múlva.-mondta és gúnyos mosolyra húzta a száját. Vagy inkább olyan lesajnáló nézés volt.
-Észrevettük, hogy ma nem is voltál velünk meg nem is beszéltél az osztályoddal, amióta Szven elhivott a bálra.-mondtam neki, figyelmen kivüll hagyva, mai programját.
-Előbb leszek a pasimmal, mint veletek.- ezzel sarkonfordult és elment. Áu ez azért fájt. Csak két dolog járt a fejemben. A ''pasim'' szó és a mondat lényege.
-Hallottad ezt?-kérdezte Brabi.
-Igen. Mi az, hogy pasimmal? Mióta járnak? És nekünk miért nem mondta el?
-Úgy látszik már vannak új barátnői. Tudod mit nem értek?-kérdzte szomorúan Barbi.
-Mit?
-Ha majd szakit Szvennel, akkor majd kinek a vállán sirja ki magát?-tette fel a kérdést.
-Hmm, jó kérdés. Kétlem, hogy továbbra is majd azzal az osztállyal fog lógni.
-Azt én is.
Hazafelé menet, még ebszélgettünk egy kicsit, majd elválltak úgytjaink. Mikor benyitottam rögtön megláttam anyut.
-Szia munyi.-köszöntem neki. Néha igy szoktam becézni. Megszokás.
-Szia. Mi votl ma a suliba?-érdeklődött.
-Hát Réka átpártolt.-ilyenkor az történik , hogy azt mondja ''na mesélj'' és én elmondtom mi történt. De nem ez történt.
-Ööö, igen, ez várható volt.-mondta anyu.
- Anyu. Ezt még nem meséltem.-néztem rá értetlenül.
Mindig mindent elmondok neki, de ezt még nem mondtam. Persze ha valami fejlemény van azt is elmondom neki és ő megossza velem véleményét. Van hogy egy mondatba, és van hogy 100 mondatban. Részletkérdés. De ezt nem meséltem, akkor meg mi volt a várható?
-Ja, akkor mesélj.-na végre. És itt elkezdődött az, hogy elmondtam neki a Rékás sztorit.
-Ha fontosak vagytok neki, majd felébred, és újra barátnők lesztek.-mondta ki az 1 mondatos véleményét. Elgondolkoztam és eszembe jutott valami.
-Már olyan régen láttam apuékat. Ma elmegyek hozzá, jó?
-Jó kicsim.Gondoltam ma már jó lenne elmenni hozzájuk. 10 perc múlva indultam is. Amikor odaértem, apu nagyon megörült, de az öcsém is. Rögtön mentem Stevevvel játszani. Repülőztünk. Ami abból áll, hogy: én lefekszek a hátamra és felemelem kezem lábam ő betig rádől és úgy ''repülőzünk''. Nagyon szereti ezt a játékot mert sokat nevet rajta. :)) Apuval beszélgettünk a suliról a barátaimról, Crissről, meg mindneről ami az elmult hetekben történt velem. Mondta, hogy hiányzunk neki. Szerintem anyu is és apu is szeretik egymást. Nem tudom, hogy ez most mire jó. Még a papirokat sem intézték el. Máh, felnőttek.
Egy negyed kilenc körül értem haza. Háziztam, Macbookoztam. Most megyek majd letusolni és lefeküdni mert nagyon fáradt vagyok,
U.I.N.: De jó lenne ha minden a régi lenne. Apu+Anyu, Réka+igaz barátok, Réka-pasija. Nem arról van szó, hogy féltékeny vagyok a 10 bé-re mert velük többet van, hanem szomorú vagyok mert velünk kevesebbet. :(
