A hét utolsó napja. Ez az a bizonyos "laza nap". Csak négy óra és egy notesz.
Reggel a szokásos módon elkészültem és már indultam is. Azon gondolkodtam, hogy mingyárt Őszi Bál! Bepánikoltam. Vajon Criss valaki mással megy majd? Bár nem lepődnék meg. Miért ne menne? De hát nem szakitottunk, akkor meg miért megy mással? Miket beszélek, még nem is mondta, hogy mással lesz az őszi bálon. De ez az én agyamnak túl sok gondalat igy kora reggel, ezért úgy döntöttem, hogy megiszom a csokistejet, amit reggel anyu csomagolt. Első óra oszi volt és hát nem eppen úgy ahogy terveztük. Eképzelésünk a következő volt: zene, cola, rágó, újság, dobálódzás, rohangálás, ordibálás. És ami történt: ordibálás az osz felől, kiabálás (szintén) ajtócsapódás és végül a ''huhh ezt elintéztük'' sóhaj. De térjünk vissza. Az óráról késtünk két percet...megint. És már MEGINT Betti volt az aki, jó tanuló módján a padjában ült. Az oszi beiirt minket hiányzónak. Valamit már rágóta meg akartam kérdezni az oszitól, de valahogy nem találtam a szavakat. De most muszály volt valamit kérdeznem:
-Tanárúr? Maga szerint maga jó osztályfőnök?-kérdeztem.
-Hogy mondod?-szaladt fel az oszi szemöldöke az egekbe.
-Szerintem hallotta.-mondtam magabiztosan.
-Miért kérdezed?-kérdezte kiváncsian.
-Csak tudni szeretném , hogy maga hogy gondolja.-mondtam.
-Nem tudom.-mondta kinosan-Üljetek a helyetekre.
Leültünk de el akartam mondani a véleményemet neki.
-Tudja tanárúr, lehetne jobb is.
-Ó, igazán? Miért is nem jó, az ahogy vezetem az osztályt?
-Beiirt minket hiányzónak, ami korrekt, de mégis az osztálya vagyunk és az rossz mikor sok igazolatlan óra van. De a másik osztályokba ilyen sosincs. Kérdezze meg őket, nem én találom ki. Amikor azt mondja javitsunk a jegyeinken nem mondja miből hogy állunk, vagy hogy miből lenne legjobb javitani. Egyálltalán, hogy csináljuk, amikor a tanárok nem adnak pótórát. Az oszi órán csak maga beszél, de a gondokról nem kérdez. Semmiről se kérdez.
-Ez mondjuk igaz.-támogatta Dávid.
-Nem tudom maga, hogy van vele, de szerintem többség igy, ahogy én mondtam.-néztem rá. Ebben a pillanatban fogta a naplót és kiszáguldott a teremből.
-Na erről beszéltem. Erről is birtunk volna dumálni. De neeem...-mutattam utánna.
5 perc telt el a beszédem alatt. Gondoltuk lemegyünk a tornateremhez, úgyis ott a következő óránk. A 9.a-nak volt éppen tornája. Ahogy láttam az ajtóból, a lányok telefonoztak, de amint észrevették Crisst, felénk vették az irányt. Oda álltak Criss elé és az egyik (gondolom Sziszi) elnyarvogta a mondandóját.
-Sziaaaa, Criiiiiiiiss.-Criss felvont szemöldökkel nézett rá, a lányok meg gondolom várták, hogy visszaköszönjön. Hát nem köszönt. :D Cikii..
-Gondolom, mivel már nincs barátnőd meghivhatnál az Őszi Bálra. -úgy nézhettem mint akit széttaposott egy láma!!! Vagy egy bika...vagy egy CSORDA bika. (nem tudom honnan szedem ezt a hasonlatot) Vártam a választ.
-Sziszi, ugye?-nézett rá kérdően Criss, majd a lány hevesen bólogatni kezdett.-Ma szóval Sziszi. Először is. Nem szakitottam Valentinával. Másodszor meg. Ha szakitottunk volna is, nem kellene neked szólni nekem, hogy hivjalak el. Sőt. Te nekem semmit ne parancsolgass. Oké?-kérdezte unottan.
-Mi az, hogy nem szakitottatok?-orditotta. Elnézést: Visitotta.
-Úgy, hogy nem.-válaszolta lazán.
Sziszi megfordult és visszatrappolt a telójához a hódolóival.
Réka még mindig elvan Szvennel, szóval csak egy valamit mondhatok rájuk: No Comment.
A mai napon még 6-an (!!!) megkérdezték Crisst, hogy akar-e vele menni a bálba. De ugyanaz volt a válasz mindig: nem! De most komolyan. Nem kinos az nekik, hogy ők hivják el a fiút? Nekem az lenne. Szánalmasak. Ezen kivül semmi sem történt a suliban.
Mikor hazaértem, megbeszéltem anyuval, hogy holnap elmegyünk ruhát nézni vagy esetleg venniiiii. Miután egyeztettünk anyuval mindent, leültem a nappaliba nézni a Violettát. Úristen! Thomas és Violetta találkoztak a suliba. *o* Na jó, hagyjuk. :D
U.I.N.: Most fekszek az ágyamban és nézem a Macbookomon a csodaszép ruhákat. Jajj annyira szépeek. :O Remélem én is majd ezekhez hasonlót találok.:)
