Szeptember 29. Vasárnap

  Rögtön kezdem a tegnappal és utána rátérek a mára.
Na szóval, tegnap 1 körül elindultunk külömböző butikokba...nem jártunk sikerrel. Egyik helyen túl egyszerű ruhák voltak, a másikban meg túl kicsicsázottak. Az utolsó hely sem volt az amit kerestünk. Mikor megérkeztünk, azt hittem, ez az-az a bizonyos  ''idilli filmjelenet'' lesz, de tévedtem. Igy kellett volna lennie: Bemegyek,meglátom a ruhát, felpróbálom, jó rám, és megvesszük. Ehelyett: bementem és valami undoritó dohos szag csapott meg. Pfuujj. Rémes.  Anyuval összenéztünk , megtekintettük a szörnyű ruhákat és már mentünk is haza. Otthon bekapcsoltam a Macbookomat, beléptem FB-re és irtam Barbinak:
  Valentina Vári: Szióka. Képzeld nem találtam ruhát :O
  Barbara Tumbász: MI??? H-H? 
  Valentina Vári: Hát igy.:/ Nem baj majd valamit kitalálok.
  Barbara Tumbász: Az tuti. Majd valamit összecsöveskedünk.:DD Zsákokból meg papirdarabokbol jó?
  Valentina Vári: Tökéletes. Mindig is egy ilyen ruhárol álmodtam. Szerintem tök egyedi :D
  Barbara Tumbász: Háát mondoom:D
  Valentina Vári: És te, hogy állsz? 
  Barbara Tumbász: Én találtam.:D
  Valentina Vári: Úúúúúúúú. Szééép???*o*
  Barbara Tumbász: Nagyooon *o*
 *Villogott a Skype és látom, hogy Barbi T. egy képet küldött.*
 Fogadtam, lementette a gépem, és valami gyönyörű ruha jelent meg a képernyőmön. Szép fehér és a derekátol fehér himzés volt, ugyanúgy mint fent is.
  Valentina Vári: Csodálatos *o* Hol találtad??
  Barbara Tumbász: Sehol. Ez nem az enyém.  A bálon majd azt is meglátod, még titok :P
Gondoltam megkérdem' mit gondolsz erröl.
  Valentina Vári: Irtó jó.
  Barbara Tumbász: Meglehet rendelni.:D
  Valentina Vári: Komolyan??? Elküldöd az oldit??
  Barbara Tumbász: Ahaaaaam.
És elküldte. A ruha viszonylag olcsó.Az én méretem. Kiszállitási idő 1 nap. Ezaz. Megnézettem anyuval és (IGEN!!!) tetszett nekii.  Megtaláltam A Ruhát!
    Ma: Megjött a ruhaaa. Egyszerűen gyönyörű. Ezt még meghálálom valahogy a  Barbinak.  Kiirtam FB-re, hogy ''Ruhavásárlás: PiPa.  ''Kényelmesen érzi magát :D''
15 perc alatt 13 like. Háát meg kell tartani a 'Menő imidzsemet' :D Amúgy ezen kivül, semmi érdekes nem történt ma. Már 23:16 perc van.:OO Megyek én aludni.
  U.I.N.: Meg van a ruhaaa, meg van a ruha.:D Juhuu.


Bocsi, hogy késtem a résszel de mostmár hozni fogom rendesen.:)
''Összecsöveskedünk''= köszönöm a szavat a 7.B-nek :D

Szeptember 27. Péntek

  A hét utolsó napja. Ez az a bizonyos "laza nap". Csak négy óra és egy notesz.
Reggel a szokásos módon elkészültem és már indultam is. Azon gondolkodtam, hogy mingyárt Őszi Bál! Bepánikoltam. Vajon Criss valaki mással megy majd?  Bár nem lepődnék meg. Miért ne menne? De hát nem szakitottunk, akkor meg miért megy mással? Miket beszélek, még nem is mondta, hogy mással lesz az őszi bálon. De ez az én agyamnak túl sok gondalat igy kora reggel, ezért úgy döntöttem, hogy megiszom a csokistejet, amit reggel anyu csomagolt. Első óra oszi volt és hát nem eppen úgy ahogy terveztük. Eképzelésünk a következő volt: zene, cola, rágó, újság, dobálódzás, rohangálás, ordibálás. És ami történt: ordibálás az osz felől, kiabálás (szintén)  ajtócsapódás és végül a ''huhh ezt elintéztük'' sóhaj. De térjünk vissza.  Az óráról késtünk két percet...megint. És már MEGINT Betti volt az aki, jó tanuló módján a padjában ült. Az oszi beiirt minket hiányzónak. Valamit már rágóta meg akartam kérdezni az oszitól, de valahogy nem találtam a szavakat. De most muszály volt valamit kérdeznem:
  -Tanárúr? Maga szerint maga jó osztályfőnök?-kérdeztem.
  -Hogy mondod?-szaladt fel az oszi szemöldöke az egekbe.
  -Szerintem hallotta.-mondtam magabiztosan.
  -Miért kérdezed?-kérdezte kiváncsian.
  -Csak tudni szeretném , hogy maga hogy gondolja.-mondtam.
  -Nem tudom.-mondta kinosan-Üljetek a helyetekre.
Leültünk de el akartam mondani a véleményemet neki.
  -Tudja tanárúr, lehetne jobb is.
  -Ó, igazán? Miért is nem jó, az ahogy vezetem az osztályt?
  -Beiirt minket hiányzónak, ami korrekt, de mégis az osztálya vagyunk és az rossz mikor sok igazolatlan óra van. De a másik osztályokba ilyen sosincs. Kérdezze meg őket, nem én találom ki. Amikor azt mondja javitsunk a jegyeinken nem mondja miből hogy állunk, vagy hogy miből lenne legjobb javitani. Egyálltalán, hogy csináljuk, amikor a tanárok nem adnak pótórát. Az oszi órán csak maga beszél, de a gondokról nem kérdez. Semmiről se kérdez.
  -Ez mondjuk igaz.-támogatta Dávid.
  -Nem tudom maga, hogy van vele, de szerintem többség igy, ahogy én mondtam.-néztem rá. Ebben a pillanatban fogta  a naplót és kiszáguldott a teremből.
  -Na erről beszéltem. Erről is birtunk volna dumálni. De neeem...-mutattam utánna.
5 perc telt el a beszédem alatt. Gondoltuk lemegyünk a tornateremhez, úgyis ott a következő óránk. A 9.a-nak volt éppen tornája. Ahogy láttam az ajtóból, a lányok telefonoztak, de amint észrevették Crisst, felénk vették az irányt.  Oda álltak Criss elé és az egyik (gondolom Sziszi) elnyarvogta a mondandóját.
 -Sziaaaa, Criiiiiiiiss.-Criss felvont szemöldökkel nézett rá, a lányok meg gondolom várták, hogy visszaköszönjön.  Hát nem köszönt. :D   Cikii..
  -Gondolom, mivel  már nincs barátnőd meghivhatnál az Őszi Bálra. -úgy nézhettem mint akit széttaposott egy láma!!! Vagy egy bika...vagy egy CSORDA bika. (nem tudom honnan szedem ezt a hasonlatot) Vártam a választ.
 -Sziszi, ugye?-nézett rá kérdően Criss, majd a lány hevesen bólogatni kezdett.-Ma szóval Sziszi. Először is. Nem szakitottam Valentinával. Másodszor meg. Ha szakitottunk volna is, nem kellene neked szólni nekem, hogy hivjalak el. Sőt. Te nekem semmit ne parancsolgass. Oké?-kérdezte unottan.
  -Mi az, hogy nem szakitottatok?-orditotta. Elnézést: Visitotta.
  -Úgy, hogy nem.-válaszolta lazán.
Sziszi megfordult és visszatrappolt a telójához a hódolóival.
Réka még mindig elvan Szvennel, szóval csak egy valamit mondhatok rájuk: No Comment.
A mai napon még 6-an (!!!) megkérdezték Crisst, hogy akar-e vele menni a bálba. De ugyanaz volt a válasz mindig: nem! De most komolyan. Nem kinos az nekik, hogy ők hivják el a fiút? Nekem az lenne. Szánalmasak.  Ezen kivül semmi sem történt a suliban.
  Mikor hazaértem, megbeszéltem anyuval, hogy holnap elmegyünk ruhát nézni vagy esetleg venniiiii.  Miután egyeztettünk anyuval mindent, leültem a nappaliba nézni a Violettát. Úristen! Thomas és Violetta találkoztak a suliba. *o* Na jó, hagyjuk. :D
  U.I.N.: Most fekszek az ágyamban és nézem a Macbookomon a csodaszép ruhákat. Jajj annyira szépeek. :O Remélem  én is majd ezekhez hasonlót találok.:)

   

Szeptember 16. Csütörtök

   Az elmúlt napokban ez történt:  felkeltem, elkészültem, suliba mentem, suliba voltam, suliból hazajöttem, tanultam, kompiztam, letusoltam, elaludtam. Annyi jó dolog történt hogy 5-ös lett amatek dogám.
  Ma  minden úgyanigy történt addig, hogy ''suliba mentem''. A kapuban szokás szerint nagyban sztorizgattunk, amikor egyszer csak odajött hozzánk Szven a 10. bé osztályból. A szemét Rékára szegezte és félrehivta. Láttuk, hogy nagyba beszélgetnek, amikor Réka váratlanul a nyakába ugrott. Ugrándozva jött vissza hozzánk.
  -Úristen. Nem fogjátok elhinni!-mondta visongva.
  -Várj! Kitalálom! Meghivott az őszi bálra.-mondta unottan Ádám.
  -Hihiii, igen. Jujj és azt mondta, idézem, '' gondoltam jóval előbb meghivlak, nehogy valaki másnak igent mondj''.-mesélte rák vörösen.  Egymást ölelve ugráltunk és sikitoztunk.
  -Hát ha már itt tartunk...Barbi, nem szeretném ha valakinek még előttem igent mondanál-mondta mosolyogva Kupács- ezért megkérdem' most,  eljönnél velem az őszi báltra?
  -Jujj, iegn igen igen.-mondta boldogan Barbi.
  Nem is ugrasz  a nyakamba?-nézett szomorúan Kupács.
Erre Barbi lendületből a nyakába ugrott. (L)(L)(L) Cukii *.*
A suli hátralévő részében a két újdonsült pár minden szünetben turbékolt. Barbiék (Kupács és Barbi :D) odajöttek néha szünetben ellentétben Rékával. Én a fiúkkal lógtam.
   -Most ők járnak?-kérdezte Dávid.
   -Kik?-kérdeztem vissza, mivel nem tudtam kire gondol.
   -Barbi meg a Kovács.
   -Ja. Szerintem még nem. -mosolyogtam rá.
Észrevettem, hogy Denisz az A osztállyal van. Mikor rákérdeztem, hogy miért akkor Dávid elkezdett mesélni. Mondta, hogy ott van egy fiú Marci aki velük jrt egy osztályba. Mikor rákérdeztünk, hogy kik jártak egy osztályba azt válaszolta hogy ők hárman. Denisz, Marci és ő. Elmondta, hogy Denisz és Marci nagyon útálták őt. Amikor nyáron megtudták, hogy külön osztályba lesznek  nagyon szomorúak voltak, de Denisz nem tehetett mástz, elkezdett Dáviddal barátkozni. Marci koleszos, mivel nyáron elköltöztek, de ő ragaszkodott a ehhez sulihoz. Nem birnak sokat találkozni emiatt.
  Amig ezt mesélte Barbiék (  :)  ) visszajöttek hozzánk, Ugyanugy viselkedtek ahogy szoktak. Azt vettük észre, hogy Réka nem is akar idejönni hozzánk. Ránk se nézett. Órán csak nyomta az üzeneteke. Suli után gondoltuk Barbival, hogy beszélnünk kéne vele.
   -Héjj, Réka.-kiáltottam utánna.
   -Mond gyorsan, sietek.-mondta unottan.
   -Ööö, hova sietsz?-kérdezte Barbi.
   -Szven elhivott sétálni. Fél óra múlva.-mondta és gúnyos mosolyra húzta a száját. Vagy inkább olyan lesajnáló nézés volt.
   -Észrevettük, hogy ma nem is voltál velünk meg nem is beszéltél az osztályoddal, amióta Szven elhivott a bálra.-mondtam neki, figyelmen kivüll hagyva, mai programját.
   -Előbb leszek a pasimmal, mint veletek.- ezzel sarkonfordult és elment. Áu ez azért fájt. Csak két dolog járt a fejemben. A ''pasim'' szó és a mondat lényege.
   -Hallottad ezt?-kérdezte Brabi.
   -Igen. Mi az, hogy pasimmal? Mióta járnak? És nekünk miért nem mondta el?
   -Úgy látszik már vannak új barátnői. Tudod mit nem értek?-kérdzte szomorúan Barbi.
   -Mit?
   -Ha majd szakit Szvennel, akkor majd kinek a vállán sirja ki magát?-tette fel a kérdést.
   -Hmm, jó kérdés. Kétlem, hogy továbbra is majd azzal az osztállyal fog lógni.
   -Azt én is.
Hazafelé menet, még ebszélgettünk egy kicsit, majd elválltak úgytjaink. Mikor benyitottam rögtön megláttam anyut.
   -Szia munyi.-köszöntem neki. Néha igy szoktam becézni. Megszokás.
   -Szia. Mi votl ma a suliba?-érdeklődött.
   -Hát Réka átpártolt.-ilyenkor az történik , hogy azt mondja ''na mesélj'' és én elmondtom mi történt. De nem ez történt.
   -Ööö, igen, ez várható volt.-mondta anyu.
   - Anyu. Ezt még nem meséltem.-néztem rá értetlenül.
Mindig mindent elmondok neki, de ezt még nem mondtam. Persze ha valami fejlemény van azt is elmondom neki és ő megossza velem  véleményét. Van hogy egy mondatba, és van hogy 100 mondatban. Részletkérdés.  De ezt nem meséltem, akkor meg mi volt a várható?
   -Ja, akkor mesélj.-na végre. És itt elkezdődött az, hogy elmondtam neki a Rékás sztorit.
   -Ha fontosak vagytok neki, majd felébred, és újra barátnők lesztek.-mondta ki az 1 mondatos véleményét. Elgondolkoztam és eszembe jutott valami.
   -Már olyan  régen láttam apuékat. Ma elmegyek hozzá, jó?
   -Jó kicsim.Gondoltam ma már jó lenne elmenni hozzájuk. 10 perc múlva indultam is.  Amikor odaértem, apu nagyon megörült, de az öcsém is. Rögtön mentem Stevevvel játszani. Repülőztünk. Ami abból áll, hogy: én lefekszek a hátamra és felemelem kezem lábam ő betig rádől és úgy ''repülőzünk''. Nagyon szereti ezt a játékot mert sokat nevet rajta. :)) Apuval beszélgettünk a suliról a barátaimról, Crissről, meg mindneről ami az elmult hetekben történt velem. Mondta, hogy hiányzunk neki. Szerintem anyu is és apu is szeretik egymást.  Nem  tudom, hogy ez most mire jó. Még a papirokat sem intézték el. Máh, felnőttek.
    Egy negyed kilenc körül értem haza. Háziztam, Macbookoztam. Most megyek majd letusolni és lefeküdni mert nagyon fáradt vagyok,

 U.I.N.: De jó lenne ha minden a régi lenne. Apu+Anyu, Réka+igaz barátok, Réka-pasija. Nem arról van szó, hogy féltékeny vagyok a 10 bé-re mert velük többet van, hanem szomorú vagyok mert velünk kevesebbet. :(
 

Szeptember 23. Hétfő

   Ma nem igazán történt bármi is. Felkeltem a megszokott időpontban, készültem, reggeliztem stb. Elindultam a suliba...egyedül. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem járok Crissel, csak most szünetelünk. Én tegnap megbeszéltem magammal, hogy meghallgatom Criss ''történetét'' de nem ma. És nem is beszéltünk ma erről.
  Ameddig a suliba mentem, elfogott azaz érzés. A magány. Hiányzott Criss, amikor ott áll a kapuban és átkarol, puszit nyom a homlokomra. De bármennyire is szeretném ez most nem igy van. És egy ideig nem is lesz igy. Mikor a kapuhoz értem, mindenki rámnézett és elhallgatott. Barbi és Réka odajöttek és köszöntek de a többiek néma csendben figyeltek. Criss lehajtotta a fejét és a földtet pásztázta. Pár pillanat múlva kezdett elég kinos lenni a csend és senkinek nem állt szándékában megtörni ahogy láttam ezért hát megszólaltam.
   -Öhmm. Nektek is szia.
Csend.
  -Izé. Nagyon kellemetlen, hogy senki nem szólal meg. Elmondanátok mi a probléma?-kérdeztem idegesen.
  -Te nem harakszol ránk?-kérdezte csodálkozva Denisz.
  -Dehogy harakszom. Van rá okom?-kérdeztem és megint senki nem válaszolt. Aha szóval most az van, hogy burkolva elmondom Crissnek mi van köztünk.-Bár...van itt olyan akire tiszta szivből haragudnék de nem tudok. Az a valaki ne száljon el magától.-Criss elmosolyodott, de jól tudta, hogy most mi van.
Még álldogáltunk egy kicsit amikor arra figyeltünk fel hogy Tamiék röhögve sétálnak elég sietősen befelé. Senki nem gondolta volna hogy megállnak, pedig ez történt.
  -Elfogtok késni, nem jöttök?-elkezdtek susogni a kabátok (hideg van) , és észrevettük, hogy rajtunk kivül egy árva lélek nincs az udvaron. Robi elővette a telóját és megnézte az órát. 7: 36. Hupszi.
  -Köszi hogy szóltál, már megyünk is.-kiáltottam oda nekik.
  -Micsoda kedvesség.-mondta Ádám és még egy lesajnáló nézéssel is megajándékozott. Kedves. Mi baja volt azt nem tudom. Válaszra nyitottam  a számat, de inkább nem mondtam semmit.  Minek magyarázzam el nekik, hogy nem kell mindig távolságtartónak lenni. Tami egyszerűen csak szólt szépen hogy mennünk kéne. Most mi? Menjek oda és orditsak a pofájába hogy:''Mit képzelsz magadról? Hogy merészeltél szólni hogy elkésünk? Hát normális vagy te egyálltalán?'' Nem értem. Na mindegy. Nem vettük nagyon sietősre a tempót, Tamiék se rohatak előre hanem bevártak minket és együtt értünk be oszira. Drága osztályfőnökünk egy diákkal a tanteremben várt minket, összefont karral és összeráncolt szemekkel.
  -Ti nem haljátok a csengőt?-kérdezte tőlünk, későktől.-Criss, Ádám, Barbi, Réka, Róbert, Kovács, Horvát,  Denisz, Klaudia, Tamara, Zsófia, Dávid, Valentina. Ti nem haljátok a csengőt?-ismételte a kérdést.-Talán ki kellene tisztitani a füleket, nemde?-Dávid odasugta Denisznek, hogy ''igen, a magáét jó lenne'' de szerncsére nem hallotta. Betti egyedül ült a padjában halgatta az oszi prédikálását miszerint egy elfogadhatatlan banda vagyunk. Eddig birtunk figyelni, utánna azt beszéltük meg (az ajtó mellett állva) , hogy szoktunk-e regelizni suli előtt.
  -Rémes társaság.-mondta az oszi mondandója vége felé.
  -Uhh, és akkor még a sajt is megolvad.-mondta Dávid kicsit hangosabban a kelleténél.
  -Leülni most! Neveletlenek!.-orditotta el magát az osztályfőnök. Hát szépen kezdjük  a hetet.-Néma csendben a helyünkre slisszoltunk, nem mintha meghatott volna minket az, hogy az oszi kidagadt erei majdnem kicsapódtak  a homlokán, hanem nem akartuk hogy megcsapjanak minket. Igen, az erek.
Mivel ofőnk nem a világ legjobbja, arra gondoltunk, hogy csináljunk még egy kis ''hétfő reggel van balhét''. Mert miért ne? Denisz feltette a kezét, ebből már tudtuk hogy elkezdődik a ''Játék''. :D
  -Mondjad Denisz.
  -Elmehetnék megfaragni a ceruzámat?-kérdezte. Az osztály lehajtott fejjel és rászkódó vállal hallgatta, hogy az oszi egy ''siess'' kijelentéssel a szemeteshez küldi. Ó, hoghy miért nevettünk? Gyerek fantázia. A ceruza szó itt már nem az  iróeszközre vonatkozik. :D
  Denisz felkellt, odaállt a szemeteshez és elkezdte faragni. Dávid tette fel a kezét.
  -Tessék Dávid.-szölitotta fel az ofő.
  -Ki kell mennem.
  -Hova?-nézett értetlenül az oszi.
  -Pisá...illemhelyre.-nézett a tanárra ''bályos'' tekintettel.
  -Hjajj. 2 perced van. Denisz!!! Meddig faragod még azt a ceruzát?
  -Bocsánat. Folyton kitörik  a hegye.-majd meg szakadtunk a röhögéstől.
3 perc eltelt  és Denisznek sikerült meghegyeznie a cerkáját. :D Dávid még sehol.
  -Kovács! Menj el Dávidért.
Kupács vigyorogva kiment és 5 perc múlva jött vissza. Meg is lepődtünk mivel gondoltuk ha jön hozza Dávidot is.
  -Dávid bezárta az ajtót és nem birja kinyitni. Úgyértem beragadt.-mindenki szakadt a röhögéstől,  már sirtunk. Az oszi egy ''ez felháboritó, intizzétek el'' mondattal otthagyott minket. Dávid váltotta, aki elmesélte, hogy végig a konyhában volt és  a takaritónőkkel beszélgetett.  Az óra maradék idejét végig hülyültük, meg zenét hallgattunk. Következő óra infó volt. Semmit nme csináltunk csak netetünk. Kémián röpellenörzőt irtunk, 5- kapam. Angolon csak feladta a feladatokat a feladatgyüjteményben. Á, csak 25 komplikált és ismeretlen szavakkal teli mondat volt előttünk.  Csengetéskor egy ''otthon fejezzétek be'' mondattal elengedett minket. Igazából én birom ezt a tanárnőt. :D Mikor hazaértem , neteztem és elkezdtem irni egy dalt. Elég vicces lett ahhoz képest, hogy a csalódásról irtam. Mivel óriási önkritikus vagyok, nem voltam megelégedve a dallal, igy széttéptem. 1 óra alatt kész lett  a mestermű, ami annyit tesz, hogy ennek a témája is ugyanaz, csak ezen már nem nevettem hanme könnyztem. (sirtam mint az állat, de ezt senkinek nem kell tudnia)  Megtanultam a magyart meg a matekot (magyart csak úgy, a matekot meg azért mert holnap dolgozatot irunk) majd elmentem letusolni, Befeküdtem az ágyba Macbookoztam, amikor meguntam kezdtem irni ezt. Most megyek aludni, mert reggel korábban kelek. Valakinek hajat is kell mosni.

 U.I.N. : Furcsa egyedül jönni-menni. De majd ez is megváltozik remélem. Na jó éjt.

Helloka

 Sziasztok. Tudom hogy rettentően bunkó vagyok hogy nem hozok új részt, de nagyon elvagyok foglalva. Változtatások történtek a képeknél, és az második  részben egy személy másként néz ki :) Hamarosan hozom az uj részt :)

Szeptember 22. Vasárnap

 A barátok nekem mostmár kincset jelentenek. Minden rossz eseményből, kitudnak hozni valami jót. Most attól jött a felviditás akitől nem is számitottam. Lillátol. Hogy ő ki? Legrégebbi barátnőm, baba korunk óta ismerjük egymást. Mindig csinálunk valami  őrültséget. Kémeset játszottunk 12 évesen, a lakásán. Csináltunk  dalokat és a lépcsőn ''osontunk'' le, mikor meg kiértünk, lefényképeztük egy kocsi rendszámtábláját, és az után nyomoztunk.
  Reggel üzenetre ébredtem 10:30-kor.

Lilla: Szia Valentina! Mikor tudnánk találkozni? Rég láttalak. :) Üdv: Lilla.

                                                  Valentina: Szia, szerintem ma nyugodtan eljöhetsz.
         Lilli:  Okéééé, akkor 3 óra múlva ott vagyok.
                                                   Valentina: Megbeszéltüüük :)

Amúgy, este néha arre kelek, hogy sirok. Mikor felöltöztem és ettem, kimentem futni.(fő az egézség). Fülhalgató a fülembe, zene be és mentem is. Ja, de nem egyedül. Megsajnáltam Rambit  , hogy nyüszit, ezért őt is magammal vittem. Pár  perc futás után, újjabb üzenetem érkezett. Leálltam a futással.

         Criss: Szia! Nagyon-nagyon-nagyon sajnálom a tegnapit. Kérlek bocsáss meg nekem. Kérlek :(
Pár percig csak bámultam magam elé, arra kaptam fel a fejem, mikor Rambó, elkezdte húzni a pórázt.
         Valentina: Figyelj. Az az igazság, hogy én megbocsátok csak adj egy kis időt. :)
          Criss: Köszönöm. Szeretlek. :)
        
Tovább futottam. 12-kor értem haza. Letusoltam és ettem. Fél egykor csöngettek. Ajtót nyitottam.
   -Wááá, sziiaaaa.
   -Sziaaa, hogyi vagyi?-kérdezte Lilla.
   -Hát gyere be. Elmesélem mi történt velem, suliidő alatt.-mondtam.
   -Úúú, okka.
Elmeséltem neki, hogy már suli elején összejöttem Crissel, de hogy most megharagudtam rá. A barátaimról is mondtam egy két szót, meg Tamiékról. Ő türelmesen végighallgatta, és csak annyit mondott ''Nyugi, úgy is minden rendbejön.'' Eldöntöttük hogy elmegyünk pizzázóba.
    -Én  egy tejfölös, kukoricásat kérek.-mondta Lilla.
    -Én is.
Ő is mesélt magáról. Mondta, hogy nagyon jól megy neki a szinjátszó, hogy nem szereti az osztálytársait meg ilyesmi. Mikor megkaptuk a pizzát, gyorsan bele  is kezdtünk az evésbe. Nem birtunk mindet megenni, ezért becsomagoltattuk. Mikor hazaértünk elkezdtünk  hülyülni.
     -Ha felnövök, ikreket akarok.-jelentettem be.
     -Fika van az orrodba.-mondta Lilla (persze csak hülyült). Én tetettem hogy kiveszem a fikákat és igy szóltam:  :DD
     - Ő Fikuli ő meg Fikuisz.-adtam nekik nevet.
     -Jé, mingyárt kiirom Facebookra hogy: A barátnőm eppen az képzeletbeli ikerfikáinak ad nevet.-és kész., belőlünk kitört a röhögés. Gondoltuk kimegyünk egy kicsit. Én is meg ő is tornacipőben voltunk. Volt egy homokos rész az udvaron. Nem birtuk ki, hogy ezt ne csináljuk meg. Cipőt levettük, a zoknit is, és  megtöltöttük homokkal és azzal hülyültünk. :D Mikor kiszórakoztuk magunkat és bent megmostuk a lábunkat Lilla Tabletján  játszott én meg a Macbookoztam. Amikor mindent megcsináltunk a gépeken, elkezdtünk rajzolni. Méghozzá nem is akármit. Képzeletbeli állatokat :D Ilyet, hogy például kicsi a farka vagy kilóg az esze. Utánna térképet rajzoltunk és eldugtunk néhány dolgot a kijelölt helyekre. Majd egy pár év múlva, megkeressük ezeket a cuccokat. Kb ugy fél kilenckor ment el. Megtanultam, letusoltal (ma már 3-szor :D)  Most megyek aludni. 10:25 van.

U.I.N:Ma tisztára úgy éreztem hogy kicsi vagyok. Olyan nagyon kicsi. Aki játszik a barátnőjével, és nem ifgyel semmire se. Ez most nagyon jól jött, hogy itt volt. :)