Puszi...

Amig én olvastam a magazinom,Criss megszólalt:
-Szóval, az van, hogy bejössz nekem.
-Hova?-kérdeztem ,hogy felbosszantsam.
-Úgy értem tetszel.-mondta zavartan.
-Ahháá,mármint likeolsz?-gondoltam szemtelenkedek tovább.
- Na jó,mi a véleményed róllam?-és rám vicsoritotta az amúgy gyönyörü fogait. *-*
-Beképzelt,bunkó,öntelt,mindentakaró...-és tettetett gondolkodásba kezdtem.
-Jó,jó. Pozitivat nem tudsz?-kérdezte felháborodottan.
-De-feleltem.-Néha jo fej,néha kedves,menő,ja, és igen, mondjuk aranyos,de ne szálj el magadtól.
-Hű,azt mondtad aranyos?-döbbent meg.
-Igen, azt.-feleltem és láttam ,hogy meglepődött az őszinte válaszomon.
Utánna már csak sablonosan beszélgettünk. Például: hobbid,kedvenc szined meg ilyenek. 2 pozitivum még hogy focizik, és kedvenc szine a kék,ami nekem is.
Mikor hazafelé indultam,valaki megfogta a kezemet és visszahúzott.
-Elkisérjelek?-kérdezte Criss,irtóra szép mosollyal.
-Hát, ha akarsz.-mosolyogtam én is rá.
-Oké,akkor menjünk.-és elindultunk,annyi mindenről beszéltünk,hogy milyen állatokat szeret,az osztályról,a családjaról,és megtudtam, hogy a szülei elváltak,és most az anyukájával él.
15 perc séta után megérkeztünk,még egy 20 percet beszélgettünk a kapu előtt.
-Jól éreztem magam veled.-hmm,milyen fura volt kimondani.
-Örülök,én is,de hogy lepecsételjük a mai napot...-odahajolt és megpuszilta a homlokom.-Szia.-köszönt el.
-Szi-a-momondtam teljesen ledöbbenve.
Ennek nem igy kellett volna történnie,hanem úgy, hogy én 1-2 évig szenvedek,és akkor összejövünk. DE nem ,mert én nem tudok filmes életet élni. De nézzük a jó oldalát,1. nap szerelmesnek lenni klassz.


FOLYTATÁS HOLNAP :)