Mindig mindent elszúr az a csaj....

                                .........................................

Mikor felsorakoztunk a lányok álltak elöl,a fiúk hátul. Tami az utolsó előtti a tornasorba én pedig az első. Mikor elkezdtünk futni,én megálltam bekötni a cipőfűzőm,és gyorsan utánnuk szaladtam.Mikor épp Tamarát előztem,ellökött és belezuhantam a sárba,Criss azonnal odarohant:
-Jól vagy?-kérdezte és hallottam a hangján, hogy megijedt.
-Áuu. Nem. Fáj a lábam.Nagyon.-mivel tiszta sár voltam,nem számitottam semmi romantikus pillanatra,hogy majd felvesz és elvisz az orvosig. Nagy nehezen felálltam Criss segitségével és mondta karoljak belé,már igy is sáros.
-Köszi, de nem akarom rontani a menő imidzsedet-mondtam nevetve.
-Nem fogod,nyugi. Meg ha igen is,kit érdekel?-kérdezte olyan hangnemmel, hogy nem kell rá válaszolnom.
Bebicegtem az orvosiba,és mondtam Crissnek, hogy nyugodtan mehet,de nem ment még meg nem tudta mi bajom van. Mikor az orvos behivott megnézte a lábam majd kiküldött,és mondta, hogy várjak.
-Jajj,én megverem azt a csajt.-mondtam mérgesen.
-Nem kell. Most irt Ádám,hogy mikor elmentünk onnan,Barbi lepofozta.
-Szóval az van, hogy nincs eltörve a lábad,DE-emelte fel az ujját olyan"még nem fejeztem be" stilsban-súlyosan megsérült. 1 hétig biztos otthon kell, hogy maradj.-mondta az orvos.
-Ajj máár-mondtam nyafogós hangon.
Mivel apu elutazott és anyu nem volt otthon csak gyalog mehettem haza,de először elmentem László tanárúrhoz szólni. Ő a tornatanár.
-Hát jó.-mondta mikor vázoltam neki a szitut.-Criss,menj vele,nehogy valami baja legyen útközben. A mai napot,mindkettőtöknek igazolom.
20 percbe telt mire hazabicegtem.
-Köszi szépen. Mindent.Bejössz?-kérdeztem.
-Ha nem gond majd máskor,mert úszok a sárba.
-Ja tényleg. Bocsi.Akkor szia.-mondtam,ő meg megpuszilt.
Mikor beértem,letussoltam nagy nehezen,és megnéztem ki irt üzit. Criss volt. Az üzenet 1 szóból állt: Szeretlek! Ez állt benne. Felfeküdtem az ágyra és leirtam: Én is, de nagyon :)... és elküldte.

MÉG NINCS VÉGE.