Hú,ma nagyon jó napom volt. Már nem annyira fáj a lábam. Annyira...
Reggel 12-kor keltem (!),szóval az már szinte délután. Azon gondolkoztam,hogy úgy sajnálom a fákat,de tényleg. Most szegények ott álnak egymagukban ,és rá se hederitenek, bezzeg mikor ki kell vágni őket, akkor meg nézik melyik lesz a következő áldozat.
Kimentem az udvarra a fáimhoz. Elkezdtem nekik mesélni az ''élet nagy dolgairól'', a barátaimról, a suliról, meg úgy mindenről. És lehet, hogy lehetetlen,de anyu hazajött, és apu is hazaért hajnalban. Ju-Hú.
Úgy elrepült az idő,háromnegyed háromkor, amig én a fáimmal beszélgettem, hátúlról megszólalt egy hang :
-Khm, ööö, te mit csinálsz?-kérdezte Ádám.
- Jé, szia. Nem is vettelek észre-mondtam.-eppen a fáimmal beszélek.
-Ezt nem kell értenem ugye?-kérdezte eléggé furán.
- Dehogy, ez Valentinás dolog.-mondtam.
- Hoztam a leckét,bemegyünk?
- Nem, kint maradunk a fákkal, csak kihozom a füzeteket...amik kellenek...-és vártam, hogy végre megmondja milyen órák lesznek.
- Jó hozd.-mondta egyszerűen.
-Jaaaj Ádám már! Milyen órák voltak ma???
-Jah, vagy úúgy -nevetett- oszi, infó, kémia, töri és angol. Csak kémiából és angolból irtunk.
- Oki, egy perc.-jelentettem be.
Bementem és kinéztem az ablakon a fákra és láttam, hogy Ádám játszik Rambóval, a kiskutyámmal.
-Imádom a kutyákat.- jelentettem be mikor leértem a füzetekkel.
-Criss is-mondta lazán. Kicsit meglepődtem.
-Ööö,hát az szuper. És látom te is szereted.
-Aha, '' FAVORIT ''. Ahogy te mondanád.-erre elröhögtük magunkat.
Leirtam a kémiát 15 perc alatt az angolt 20 percig irtam, utánna Ádám kérdezett valamit, ami elég váratlanul jött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése